Jegyzeteim 2025:

2025. Január 12.

Nyílt levél:

A válasz gondolom, hogy mindannyiunk számára egyértelmű. Az ember az egyetlen élőlény, amely a földet károsítja a magatartásával. Nem csak a fizikai síkon! Persze mondhatjuk most, hogy a nagy szennyeződések felett nem mi döntünk, de mi asszisztálunk hozzá. Ha nem tennénk ezt, akkor nem működne. A felelősség mindenkié!

A föld egy magát regeneráló és tápláló önműködő természetes rendszer. Tehát Élő-Lény! Az állatok alkalmazkodnak ehhez a rendszerhez és ez által a természet részévé válnak. Az emberek azonban egyre messzebb kerülnek a természettől. Ezért is betegszik meg a lelkük és a testük. Minél messzebb kerülünk attól ami természetes, annál betegebbek leszünk.

A régi időszakok gyógyítói már egy adott faluba érkezve tudták, hogy milyen egészségügyi állapotban vannak a falu lakosai és mire van a természet szerint szükségük ahhoz, hogy újra kiegyensúlyozottabbá válhasson az egészségük. Miből tudták ezt? Amikor az ember régen még a pottyantó wc-ket használta, akkor a földbe adott székleten keresztül üzente a természetnek, hogy milyen gyógynövényeket kell termelnie a lakók EGÉSZ-sége érdekében. Így ezek a növények nőttek ki a faluban, hogy segítsék az embereket.

Ma a mesterséges táplálékon keresztül sok méreganyagot adunk vissza a talajnak. Mert elfogadjuk azt a sok "ipari hulladékot", amit táplálékként ízesítve szolgálnak fel nekünk. Nehogy most véletlenül is arra az ötletre jöjjön valaki, hogy a teraszán egy cserépben, vagy a kis kertjében a fű helyett zöldséget termeljen, mert az munkával járna és hát úgysem elég. Ugyebár?

De energetikailag is mocskoljuk a természetet. Amikor a Covid alatt rájöttek az emberek, hogy mennyire fontos a természetben lenni, akkor sokan sétáltak az erdőben. Az erdö feltöltötte őket pozitív energiával, az emberek pedig ott hagyták cserébe a hulladékot, a félelmeiket, dühüket, aggodalmaikat és minden olyan egyéb rossz tulajdonságaikat energia formában, amelyek különösen ebben az időszakban és azóta is terhelik őket. Ja, hogy minden energia? Ez neked túl spirituális? Pontosan itt van a baj! Ha ugyanis a föld egy érzékelő élőlény és a természet útját követi, akkor nem lesz önpusztító. Tűr és tűr, de egyszer csak elég lesz az önpusztításból és akkor eltávolítja a "kórokozókat". Eszköze van hozzá bőven elég. Mi pedig még meg sem haragudhatunk érte, hiszen az emberek nagy része is így kezeli a problémákat.

Bármilyen "segítőkész" is az ORVOS-lás és kizárólag a mi érdekeinket képviseli, erre a feladatra nem lesz orvoslás!

Fikciónak tűnnek a szavaim? Hát akkor csak figyeld a közeljövő eseményeit és ne panaszkodj! A szelektálás már megkezdődött.

Fontos hangsúlyozni, hogy akinek sikerül megváltoztatni az emberekhez, az állatokhoz és a természethez való hozzáállását és alázattal a természet felé fordulva, újra megismeri ennek törvényeit, annak nincs mitől tartania.

Hiszem az egyetemes szeretetben!

Jó gondolkodást!

Naro

2025. Január 12.

Nyílt levél:

Válságos helyzetben többet lehet megtudni egy másik emberről egy óra alatt, mint békés időkben évek során. Gondolkodtál-e már azon, hogy mit fognak tenni azok az emberek, akik most kussolnak, mert még valahogy nem érinti őket egy intézkedés vagy esetleg (még) több pénzük van és ezért van lehetőségük kivárni, vagy mert jobb a kapcsolatrendszerük és megszerzik, amire szükség van?

Ez mind csak átmeneti megoldás a jelenlegi világhelyzetben! Illúzió! Olyan mint a tüneti kezelés. Van akinek van lehetősége "jó" orvossághoz, segédeszközökhöz és kezelésekhez jutni, meg vannak azok, akinek nincs. Mindkét esetben csak tünetkezelésről lesz szó, melynek az eredménye mindenkinél ugyanaz. Előbb, vagy egy picivel később. Mert hamarosan a pénz nem fog érni semmit! Más dolgok fognak számítani. Most először érzem azt, hogy kezdenek rájönni az emberek, hogy mire is van nekünk szükségünk a változáshoz.

Egy túlélő táborban tanultam, hogy az intelligens embert és az éhezőt pontosan három nap éhség választja el egymástól. Legalább is akkor, ha az erkölcstelenség és a gyávaság mindig is a jellemzője volt az érintettnek. De persze ez a mai díszpolgárokra nem jellemző. Meg hát persze egyébként is az összefogás népe vagyunk. Föleg, ha tudatosan abban a hitben vagyunk tartva, hogy milyen jól is megy nekünk.

Kívánom, hogy mindig fikció maradjon az a szcenárió, hogy esetleg nem lesz áramunk, benzinünk, élelmünk vagy éppen csak tiszta levegőnk. Teljesen "véletlenszerűen" kialakított háborúkról nem is beszélve. De van fogalmad arról, hogy mit tesznek ilyen helyzetben az emberek? Aki nem tapasztalt még ilyet, az nem tud erre felkészülni. Állatokká válnak. De ez ebben a formában sértő lenne az állatokkal szemben.

Alapvetően háromféle magatartást hoz felszínre a extrém komfortzónán kívüli lét. A vakmerőt, gyávát és a bátort. A közösségi médiában is mindhárom megtalálhatod. Azonban ez nem mindenkire vonatkozik. Tiszteletemet és szeretetemet szeretném most kifejteni minden ember iránt hazánkban, aki a legnehezebb kihívások ellenére is ember tudott maradni. Szeretlek és tisztellek és támogatlak is benneteket, amennyire a lehetőségeim engedik. A felvilágosítás és a példamutatás is ennek a része.

Fogjatok tehát össze! Tartsuk egymásban a lelket. Különösen az elkövetkezendő időszakban! Legyetek bátrak és kerüljétek a hazug, gyáva, megalkuvó és alattomos embereket. De adjátok meg nekik azt a tiszteletet, hogy mielőtt így cselekednétek, elmondjátok nekik, miért is teszitek ezt. Legyen felismerésük a változáshoz. Egyetlen egy esélyt kapjon még mindenki.

Meggyőződésem ugyanis, hogy senki sem születik rossz lelküként, csak a traumái és az eltanult rossz mintái tették őket azzá.

Jó szelektálást!

Naro

2025. Január 10.

Nyílt levél:

Az emberek félnek. A társadalom rettegésben van tartva. Ebben az energiaállapotban nem képes senki sem helyesen dönteni. A FÉL-ELEM reakciókat vált ki a szervezetben, amitől elveszítjük a tiszánlátáss lehetőségét és nem tudhunk megfelelő döntéseket meghozni illetve megbetegszünk. Látható, hogy ami most zajlik, az már annyira nyílvános és gonosz, hogy az elkövetők semmitől sem riadnak vissza. Miért nem? Mert tudnak valamit, amit mi nem.

Ne azt nézzétek, amit akarnak, hogy lássunk! Ne féljetek! Legyetek bátrak a megérzéseiteket követni. Én nem vagyok spiris és nem is vagyok vallásos, de van nagyon sok paranormalis tapasztalatom, voltam a kezeléseimen keresztül rengeteg megmagyarázhatatlan gyógyulás szemtanúja, nem félek a haláltól és mindezáltal van hitem az EGYETEMES SZERETETBEN.

Minden amit cselekszel és nem szeretet alapú, az egy elpocsékolt idő és egy önbántalmazást és tudatszakadást okoz. Mindent elvehetnek tőlem. Még az életemt is, de a lelkem szabadságát sosem fogja megkapni senki! Bármivel is fenyegetnek. Tudom, hogy ott van a szeretetenergia és vigyázz rám, ha én is szeretetet töltök a közösségbe.

Ha pedig már elvégeztem a feladatomat, akkor eltávozom. Szeretettel!

Kívánom Nektek tiszta szívemből, hogy megtapasztaljátok a szavaim mögötti érzelmeket!

Naro

Nyílt levél:

Talán életem legfontosabb bejegyzését sikerült ma reggel megfogalmaznom és itt most megosztanom veletek. Egy kicsit hosszabbra sikerült és ezért csak egy részét fogom itt nyilvánosságra hozni. Az üzenetem lényegét pedig a honlapomhoz vezető link alatt találhatja meg az, aki úgy érzi, hogy segíthetnek neki a szavaim.

Amikor felismered, hogy mi az ami hozzád igazán közelálló feladat, akkor abban ki fogsz teljesülni. Önkéntesen fordul szinte minden koncentrációd ebbe a bizonyos irányba. Tanulsz, képzed magad, tapasztalsz és mindig alázatos maradsz. Nem jár más a fejedben, csak az a bizonyos téma. Mindent ez alá vetsz. Így történt ez akkor is, amikor én tizennégy évvel ezelőtt az orvosok szerint halálos beteg voltam és elméletileg csak öt hetem volt hátra. Ekkor felismertem, hogy mi is igazán az én feladatom és hogy miért kaptam ezt az“intést“ az élettől. Nem ez volt az egyetlen olyan „krízis helyzet“ az életemben, amelyet meg kellett, hogy tapasztaljak azért, hogy ezekből a tapasztalatokból adhassak ma másoknak is. Mennyire borús volt akkor a meglátásom az éppen megélt helyzeteket illetően és mennyire vagyok ma boldog azért, hogy megfejlődhettem ezeket.

Elfogadtam tehát a küldetésemet és feladtam az addigi jól profitáló menedzseri tevékenységemet (a sport és az egészséges életmód iparágában), hogy elinduljak egy számomra új, bizonytalan és akkor még nulla profittal rendelkező irányzatba, mint holisztikus terapeuta. Mindezt családapaként óriási felelősségtudatossággal felruházva. Szinte szó szerint meg kellett „halnia“ a személyiségemnek ebben az időszakban ahhoz, hogy a lelkem megszülethessen. Felszínre kerülhessen ami tényleg én vagyok. Elfogadtam, hogy a „segítői“ pályára lépek és a rendkívül pozitív visszajelzések bizonyították, hogy jó úton haladok. De ekkor újból „meg kellett egy kicsit halnom“, mert a sok jó érzés által, hogy az embereknek az életére pozitív hatással tudtam lenni, annyira magával ragadtak, hogy szinte mindenkin segíteni akartam. Egymás után jöttem rá az élet „megoldásaira“ és olyan gyógyulási folyamatoknak lettem szemtanúi, hogy néha azt sem hittem el, amit éppen saját szememmel láthattam, vagy a kezeimmel érezhettem. Ekkor képes voltam még vad idegeneket is megszólítani az utcán, akikben tisztán láttam, hogy hol van az elakadásuk. Magával ragadt a spirituális ego. Pontosan ezért kaptam az újabb tanítást, amikor túl közeli betekintést engedtem meg a klienseimnek és ezzel a saját fejlődésemet kevertem össze a vendégeim helyzetével és fordítva. Talán ártottam is ezzel tudatlanul néhány embernek. Biztosan. De megfejlődtem ezt a tapasztalást is és biztos vagyok abban, hogy ők is ezt tették, mert a sors nem véletlenül vezetett minket egymáshoz. Megváltoztam. Különösen az elmúlt egy és fél évben. Meggyőződésem, hogy a fejlődésünknek sosem lesz vége. Van aki teherként éli meg ezt, van pedig olyan ember, aki örömmel várja a következő lelki szint megélését. Az utóbbiak azok, akik felfedezték, hogy mi az egészséges lelki fejlődés titka. Az biztos, hogy mindannyian változunk, mert ez a túlélési ösztön rendje. Ebben segít nekünk az Egónk! De ugyan ez az Egónk is egyben a legnagyobb ellenségünk, amikor fel kellene ismernünk az eltorzult és minket félrevezető személyiségi mintákat.

Különösen az új év elején fordultok sokan hozzám „segítségért“. Olyanért, amit sajnos sosem tudok Nektek megadni, mert nem lehet senkin sem segíteni. Mindenki csak saját magán tud. Utat lehet mutatni. Lehet példaképesen cselekedni. Tapasztalatokat megosztani egymással és a legfontosabb, hogy véleményezés nélkül öszintén meghallgatni. Majd a hallottak és látottak alapján tükrözni is lehet valakit! Ennyit lehet és ennyit kell is tenni. Sose haragudjatok azokra, akik segítő jelleggel kritikusak veletek, mert ők azok, akik igazán odafigyelnek rátok. Bátorság kell ahhoz, hogy valaki egy olyan embert tükrözzön és okozzon neki ezzel esetleg „fejtörést“, aki alapvetően segítségért fordul éppen hozzád a nehéz és néha kilátástalannak tünő helyzetében. Amikor azonban megérted az egyetemes szeretet természetes szabájait, akkor a szeretet vezérel téged. Akkor tudod, hogy meddig kell elmenni és hogy nincs más út, mint az önmagunkkal való szembesülés. Kockáztatsz és reméled, hogy a fájdalmas szembesülés után fejlődni fog az érintett kliensed és megvilágosodottabban tér majd vissza hozzád. Ez számomra a spiritualitás.

Persze ma már tudom, hogy a tükrözést sem szabad kérés nélkül megtenni. Az érintettnek készen kell állnia arra és meg kellett tanulnia alázattal lenni az elhangzottak iránt, majd el kell tudnia csendesedni, hogy megtörténhessen a feldolgozás. Ennek a következménye lesz ugyanis a fejlődés.

Amikor olyan embertől kapod meg az engedélyt a tükrözésre, akiben nem ismerted fel, hogy valójában hol tart és csak azt hiszi, hogy már készen áll rá, akkor az reakciókat vált ki az érintettekben. Ekkor lesznek sok esetben azok, akik valamilyen okból segítségért fordultak hozzám hirtelen ellenségesek. Támadnak, mert bekapcsolt az Egójuk, amely annyira erősen védi a berögzült mintákat, hogy a legkisebb más vélemény vagy meglátás hallatán, veszélyt érez és azonnal támadni kezd. A legjobb védekezés a támadás mottójával. Én sem voltam más. Volt egy időszak, amikor az ilyen helyzetekben még vitába is álltam és megpróbáltam magyarázkodni a szavaimért. Ma már ilyet nem teszek. Egyszerűen elfogadom a kliens igazságát és szeretettel elengedem őt. Hiszen mindenkinek a saját igaza a helyes. Majd egyszer később vagy majd valaki más meghozza neki azt a meglátást, amire szüksége van minden embernek a fejlődéshez.

Tavaly Erdélyben egy különleges helyzetben, amikor számomra egy nagyon magas szintű spirituális vezető teljesen váratlanul szavaival és kijelentéseivel „belémszáltak“ és olyan durván tükrözött engem, mint előtte még soha senki, történt valami különleges. Nyugodt maradtam. Nem volt már rajtam hatalma az egómnak. Én irányítottam őt és nem ő engem. Olyannyira felszabadító érzés volt. Maximális alázattal, tiszta fejjel és nyugodt lélekkel figyeltem meg azt, hogy mi is a valós üzenete annak, amit mondani akarnak nekem. Mindez egy nagyobb társaság előtt történt, amely a helyzet kellemetlenségét még csak fokozta számomra.

Azon az estén nem aludtam sokat. Gondolkoztam. Nem agyaltam, hanem gondolkoztam! Csodálkoztam magamon, hogy ennyire nyugodt tudtam maradni. Reggelre teljesen kitisztult a kép. Korán keltem aznap, hogy reggelit készítsek a társaságnak. Közös étkezésünk során, az előző esti "bántalmazó" személy jelenléte hiányában megkérdezték néhányan az esti társaságból, hogy miért maradtam ilyen nyugodt? Miért nem vágtam vissza? Miért hagytam mindent megtörténni? Én ekkor csak mosolyogtam, mert bennem már megszületett a válasz. „Azért kedves Barátaim“ – mondottam én – „mert a szavaival nem a bántás volt a szándéka. Mert a mondandójának nagy része a saját borzalmas élettapasztalatainak hozadéka volt és csak azért közölte velem ezt ennyire hevesen, mert saját maga sem dolgozta még fel ezeket a traumákat. Másrészt meg azért, mert megszeretett engem, így minden erővel azon igyekezett, hogy tudassa velem, én ne kövessem el ugyanezeket a hibákat. Amennyiben ezen a szemüvegen keresztül nézitek az előző napi beszélgetést, akkor máris megértjük, hogy szeretetből cselekedett. Egyébként sem tudott volna egyetlen egy szóval sem megbántani, mert én olyan szeretettel jöttem ide hozzá Erdélybe és kerestem tudatosan a társaságát, hogy bármit mondhatott volna, ez az én szeretetemen és tiszteletben nem változtathatott volna semmi.

Néhány hónappal később újra találkoztam az akkori „bántómmal“ megint csak egy társaság előtt, de egy teljesen más környezetben. Ekkor valami olyan történt, amire sosem gondoltam volna. Éppen az egyik önismereti táborom keretén belül egy jurtában voltam huszonkét klienssel, amikor vendégként felállt az érintett és a következőket mondta: „Nagyon sokan jönnek hozzánk Erdélybe a megvilágosodás kedvéért. Sokan vallják magukat spirituálisnak vagy spirituális vezetőnek. De csak kevesen maradnak az emlékezeteimbe ezek közülük. Még kevesebb esetben fogadom el a meghívásukat, mint ahogyan ezt ma tettem. De rád felfigyeltünk Naro, mert jelezték, hogy jönni fog valaki. A néhány nap alatt ott Erdélyben alaposan megfigyeltünk Téged és leteszteltünk, hogy valóban jól éreztünk-e veled kapcsolatosan. Te pedig helytállt és bebizonyítottad, hogy igen.“ Huszonkét szemtanúja van ennek a jelenetnek, mely talán az egyik legszebb elismerés volt az életemben, amit egy nem családtag adhatott nekem.

Hogy miért is mesélem ezt most el Nektek magamról? Mert szeretném, ha tudnátok, hogy én is egy érző ember vagyok aki megjárta a maga fájdalmas útját. Én csak szeretettel tudok hozzátok fordulni. Akkor is, ha támadtok. Nem haragszom érte. Még akkor sem, ha olyan dolgokkal támadtok, ami sosem történt meg. Mert a ti igazságotok is egy igazság. Meg az enyém is az. Így vagyunk ezzel mindannyian. De fogadjatok el egy tanácsot, hogy fejlődni csak akkor fogtok tudni, ha már készen álltok érte egy kicsikét „meghalni“.

A lelki támogatásért eddig az én kezlőmben, vagy azon túl még sosem fizetett senki egy forintot sem. Az a képesség, amivel engem felruháztak egy ajándéka a kiválasztottaknak és én olyan szeretettel, tisztelettel és hálával vagyok érte, hogy nem tudok ezért pénzt kérni. Ez ugyanis pénzzel nem megfizethető dolog. A fizikai közérzetjavításért, a masszázsért vagy az érintésterápiáért fizetnek nálam az emberek, de sosem a lelki támogatásért. Ezt tudja jól mindenki, akivel a múltban órák hosszáig telefonáltam, írogattam vagy a kezelőmben meghallgattam. Volt akivel kisebb megszakításokkal éveken keresztül.

Most azonban elértem a kapacitások határát. Legalább is olyan formában, ahogy eddig kezeltem a kapacitásokat. Érzem, hogy fáradok és ezért cselekednem kell, hogy még időben megóvjam magam egészségét. Továbbra is szeretnélek bátorítani benneteket, hogy forduljatok bizalommal hozzám. Főleg azokat, akik olykor évekig fontolgatják, hogy felvegyék velem a kapcsolatot. Ne várjatok, hanem cselekedjetek. Azonban egy kérésem lenne felétek: mielőtt felkeresnétek engem, vizsgáljátok meg kérlek, hogy ugyanazzal a szeretettel, alázattal és megbecsüléssel fordultok-e hozzám, mint amilyennel én fordultam az erdélyi mentoraimhoz, illetve amilyennel én fogadom a megkereséseteket? Készen álltok a meghallgatásra? Készen álltok befogadni más szemszögből is megvizsgálni dolgokat? Fogtok időt szánni arra, hogy amit hallottatok fel is tudjátok majd dolgozni? Mert ha nem, akkor engedjétek, hogy az időmet olyan embereknek ajándékozzam, akik már egy picivel előrébb tartanak nálatok és inkább egy későbbi időpontban forduljatok majd esetleg hozzám.

Szavaimmal még az árnyalatát sem szeretném kelteni a megbántásnak. Nem is felsőbbrendűség beszél belőlem. De milyen lenne az olyan ember, aki bort prédikál és közben vizet iszik. Mindenkinek magánál, a saját egészségével és az ön szeretetével kell kezdenie. Soha senki más nem fog tudni Téged jobban megérteni és jobban szeretni sem, mint Te önmagad! Csak az képes másokat tisztán szeretni, aki saját magát megtanulta szeretni, óvni és tisztelni. Csak ha magaddal tengelyben vagy leszel képes másokat is szeretni.

Köszönöm szépen az időtöket, amit a soraim olvasására szántatok az életetekből és kívánom Nektek, hogy minél többet legyetek képesek szeretni.

Naro